Ami egykor működött, az most már kevés
Amikor 2019-ben berobbant az Eufória, tényleg elkapott valamit a levegőből. A Z generáció hangulatát, szorongását, szélsőségeit – mindezt egy túlstilizált, mégis ismerős világban. Zendaya Rue-ja nem csak karakter volt, hanem jelenség. Egy egész korszak arcává vált.
Csakhogy közben eltelt több mint négy év. A világ változott, a nézők változtak, és ami akkor frissnek és provokatívnak hatott, az ma már sokszor inkább kiszámítottnak érződik.
Nem csak a történet, a sorozat maga is szétesett
A háttérben zajló káosz most már nem pletyka szintjén létezik – konkrétan ráül az egész évadra. A gyártási csúszások, a színészek szétszóródása, a kreatív konfliktusok Sam Levinson körül… ezek nem maradtak a kulisszák mögött.
És akkor még ott vannak a tragédiák is. Angus Cloud halála nem csak emberileg, hanem történetileg is új helyzetet teremtett. Egy karakter, akire építettek, egyszerűen eltűnt a képből. Ilyenkor nem csak átírni kell egy sztorit – újra kell gondolni az egészet.
Ez az újragondolás viszont inkább tűnik kapkodásnak, mint tudatos irányváltásnak.
Teljesen más műfaj lett – csak nem biztos, hogy jól áll neki
Az egyik legnagyobb váltás: az Eufória már nem középiskolai dráma. Inkább egy sötétebb, bűnügyi, néha már thrillerbe hajló történet lett. Rue Mexikó környékén mozog, tartozásokkal, drogkereskedelemmel, egészen más léptékű problémákkal.
Papíron ez akár működhetne is. A gond inkább az, hogy közben a sorozat mindent akar egyszerre: gengsztertörténet, társadalomkritika, szexipari kommentár, karakterdráma… és ettől gyakran inkább széttartó, mint komplex.
Olyan érzés, mintha nem egy történetet néznél, hanem több félkész ötletet egymásra dobálva.
A sokk már nem mond semmit
Az Eufória mindig is szeretett provokálni. Ez nem új. De ami korábban hatott, az most sokszor inkább öncélúnak tűnik.
Sydney Sweeney karakterének új iránya például tipikusan ilyen: látványos, beszédtémát generál, de nehéz eldönteni, hogy mond-e bármit, vagy csak túl akarja harsogni a saját zaját.
És ez visszatérő probléma az egész évadban. A jelenetek erősek, csak épp nem mindig állnak össze. Mintha minden pillanat külön-külön „ütős” akarna lenni – csak közben eltűnik az egész mögül a valódi tartalom.
Ami még mindig működik
Van viszont, ami nem kopott meg. Zendaya még mindig elképesztően erős. Gyakorlatilag egyedül is képes megtartani jeleneteket, sőt, néha az egész epizódot.
És vizuálisan továbbra is brutális a sorozat. Rév Marcell operatőri munkája konkrétan filmes szint. Olyan képeket kapsz, amik miatt még mindig megéri ránézni – még akkor is, ha a sztori közben néha elveszik.
A legnagyobb kérdés: mit akar ez a sorozat?
Talán itt van a probléma lényege. Az Eufória korábban nagyon pontosan tudta, hogy mit akar mondani. Most viszont mintha egyszerre akarna mindent – és emiatt végül nem mond ki semmit igazán.
Az ambíció nagyobb lett. A fókusz viszont eltűnt.