A Testamentumok eddig is fokozatosan építette Lydia néni karakterének hátterét, de a 6. rész – a „Stadium” – végre olyan részleteket mutat meg, amelyek teljesen új megvilágításba helyezik mindazt, amit róla gondoltunk. Már a sorozat elejétől egyértelmű volt, hogy Vidala és Lydia között feszültség húzódik, de ebben az epizódban derül ki igazán, honnan ered ez az ellenséges viszony – és mi történt köztük Gileád legkorábbi napjaiban.
A 6. rész egyik legerősebb eleme, hogy visszavisz a rendszer születésének pillanatához, amikor nőket ezrével gyűjtöttek össze egy stadionban, hogy eldöntsék a sorsukat. Ebben a káoszban Lydia nemcsak túlélni próbált, hanem gyorsan felismerte azt is, hogy a rendszerben való felemelkedéshez döntéseket kell hoznia – még akkor is, ha azok végletesek. Egy sokkoló jelenetben fegyvert szegez egykori kollégájára, a későbbi Vidalára, és meghúzza a ravaszt. Bár később kiderül, hogy a fegyver nem volt éles, a szándék egyértelmű: Lydia kész volt ölni, hogy bizonyítsa lojalitását és megszilárdítsa a helyét az új rendben.
Ez a jelenet nemcsak a karakter fejlődésének kulcsa, hanem annak a rendszernek is az alapja, amely később meghatározza Gileád működését. A 6. részből ugyanis az is kiderül, hogy a „nénik” rendszere valójában Lydia fejéből pattant ki. Nem ideológiai meggyőződésből, hanem túlélési stratégiából. Felismerte, hogy ha ő irányítja a nőket, akkor nem válik áldozattá, hanem a hatalom része lesz. Ezt az elképzelést Judd parancsnoknak is előadja, és még saját múltját is felhasználja arra, hogy hitelesebbé tegye a szerepét, miközben fokozatosan elkezdi kiépíteni azt a struktúrát, amelyben ő maga áll a hierarchia csúcsán.
A jelenben, a 6. rész eseményei során már ennek a döntésnek a következményeit látjuk. Lydia és Vidala ugyanazon rendszer részei, de teljesen eltérően gondolkodnak róla. Vidala nemcsak kritikusan szemléli Lydia módszereit, hanem egyre inkább úgy tűnik, hogy készen áll átvenni a helyét. A múltbeli árulás mélyen meghatározza a kapcsolatukat, és ez a feszültség most kezd igazán felszínre törni, különösen akkor, amikor a „zöld” lányok sorsáról döntenek.
A 6. rész végén egy újabb fontos réteg is feltárul Lydia karakteréből: nemcsak irányít és alkalmazkodik, hanem tudatosan figyel és gyűjt. Neveket, titkokat, információkat jegyez fel, mintha hosszú távra tervezne egy olyan világban, ahol a hatalom folyamatosan változik. Ez a fajta előrelátás azt sugallja, hogy Lydia története még messze nem ért véget, és amit most látunk, az csak egy nagyobb játszma kezdete.