Olivia Wilde visszatérése – de már nem ugyanabba a Hollywoodba

Az egyik legtöbbet emlegetett név idén Olivia Wilde volt. Wilde új filmje nem klasszikus „visszatérő sikerfilm”, hanem tudatosan provokatív, megosztó alkotás, amely inkább kérdez, mint válaszol.

A kritikusok szerint ez a visszatérés nem a korábbi, könnyebben befogadható hangvételt hozza vissza, hanem egy érettebb, politikusabb rendezői irányt. Ez jól illeszkedik abba a trendbe, amit a Sundance egészén is látni lehetett:
a független film újra véleményt formál, nem csak történetet mesél.

A fesztivál hangulata: filmek helyett állásfoglalások?

A 2026-os Sundance egyik legfeltűnőbb jelensége az volt, hogy a vetítések utáni beszélgetések sokszor nem a filmek technikai megoldásairól, hanem:

  • bevándorláspolitikáról

  • társadalmi igazságtalanságokról

  • alkotói felelősségről

  • a művészet és aktivizmus határáról

szóltak.

Ez sok néző számára inspiráló volt, másokat viszont elidegenített. Egyre többen tették fel a kérdést:
meddig filmfesztivál a Sundance – és mikortól politikai fórum?

Miért fontos ez most – és miért pont most?

A nemzetközi filmes sajtó szerint a válasz egyszerű:
a streaming-platformok korában a független film újra meg akarja határozni saját szerepét.

A Sundance idén azt üzente:

  • nem akar versenyezni a blockbusterekkel,

  • nem akar algoritmusbarát lenni,

  • inkább identitást és hangot választ.

Ez a hozzáállás kockázatos – de pontosan ez az, ami miatt a fesztiválról most ennyit beszélnek.

Mit jelent ez a nézőknek?

A Sundance 2026 üzenete nem az, hogy „ezek a filmek mindenkinek szólnak”.
Hanem inkább az, hogy:

a film újra vitát akar kiváltani.

Ez hosszú távon megosztó, de kulturálisan nagyon erős irány. Az idei fesztivál alapján jól látszik: a következő években több olyan film érkezhet, amely nem feltétlenül szórakoztatni akar – hanem gondolkodásra kényszerít.