„Nem olvastam a könyvet” – egy mondat, ami mindent elindított
A színésznő nyilatkozata szerint a döntés hátterében az állt, hogy nem volt teljes képe az alapanyag tartalmáról, amikor elvállalta a szerepet. Amikor később szembesült vele, úgy érezte:
nem tud azonosulni azzal, amit a történet képvisel.
Ez a mondat azonban két irányból is támadási felületet adott:
-
az egyik oldal szerint őszinte és bátor lépés volt,
-
a másik szerint szakmailag vállalhatatlan, hogy valaki felkészületlenül ír alá egy szerződést.
A vita innentől már nem csak róla szólt.
Miért kellemetlen ez az A24-nek?
Az A24 eddig éppen arról volt ismert, hogy:
-
erős alkotói kontrollt ad,
-
tudatosan választ témákat,
-
„gondolkodó közönségnek” készít filmeket.
Ez az ügy viszont azt a kérdést vetette fel, hogy
vajon mennyire átlátható egy-egy projekt előkészítése még egy ilyen stúdiónál is?
A kritikus hangok szerint:
-
a botrány repedést mutat a branden,
-
a kreatív szabadság mögött néha kommunikációs káosz húzódik meg.
A közösségi reakciók: két tábor, nulla középút
A közösségi médiában nagyon gyorsan kialakult két, élesen szemben álló narratíva:
Az egyik oldal szerint:
-
egy színésznek joga van visszalépni,
-
a morális határok fontosabbak, mint a szerződés.
A másik oldal szerint:
-
ez szakmai felelőtlenség,
-
és veszélyes precedenst teremt a filmiparban.
Ez a megosztottság az, ami igazán „felrobbantotta” a történetet.
Miért beszél erről most minden filmes oldal?
Mert az ügy túlmutat egyetlen szereposztási döntésen.
Valójában arról szól, hogy:
hol húzódik ma a határ művészet, felelősség és identitás között?
Az A24-féle filmek mindig is feszegették ezt a kérdést – most viszont nem a vásznon, hanem a valóságban történt meg az ütközés.
Mit jelent ez a jövőre nézve?
A szakértők szerint az eset:
-
óvatosabb casting-folyamatokat hozhat,
-
nagyobb hangsúlyt helyezhet az alapanyag előzetes megismertetésére,
-
és hosszabb távon átírhatja a „bátor független film” mítoszát is.
Nem azért, mert megszűnne – hanem mert láthatóbbá válnak a kockázatai.