Az utolsó órák

Marilyn Monroe 36 éves volt. Karrierje hullámzó szakaszban járt: egyszerre volt Hollywood egyik legnagyobb ikonja és a stúdiórendszer számára „kiszámíthatatlan” művész. Egészségügyi és mentális problémákkal küzdött, altatókat és nyugtatókat szedett, alvászavar gyötörte.

A hivatalos verzió szerint házvezetőnője, Eunice Murray talált rá a hálószobában. Az ajtó zárva volt. A rendőrség jelentése alapján a színésznő az ágyán feküdt, kezében telefonkagylóval, körülötte több üres gyógyszeres doboz.

A boncolás nagy mennyiségű pentobarbitált és klórál-hidrátot mutatott ki a szervezetében.

Az ügyet gyorsan lezárták.

Miért nem fogadták el sokan a hivatalos verziót?

Már a halála utáni napokban felmerültek kérdések.

Az egyik legtöbbet vitatott pont az időzítés volt: a mentők és a rendőrség érkezésének ideje több beszámoló szerint nem egyezett. Egyes elméletek szerint a helyszín érintetlennek tűnt, miközben ekkora mennyiségű gyógyszer bevétele általában nem hagy ennyire „rendezett” képet maga után.

Mások azt kifogásolták, hogy nem találtak vízmaradványt a gyomrában, ami szokatlan lehet, ha valaki tablettákat vesz be nagy mennyiségben.

A hivatalos vizsgálatok később sem találtak elegendő bizonyítékot idegenkezűségre, de a kérdések fennmaradtak.

A Kennedy-kapcsolat

A rejtély legérzékenyebb része a politika.

Marilyn Monroe kapcsolatba került az amerikai elit több befolyásos tagjával, köztük John F. Kennedy elnökkel és testvérével, Robert F. Kennedy-vel. A legendássá vált „Happy Birthday, Mr. President” fellépése 1962 májusában azóta is a politikai és hollywoodi hatalom találkozásának szimbóluma.

Az összeesküvés-elméletek szerint Monroe túl sokat tudhatott kényes ügyekről. Egyesek azt állítják, hogy naplót vezetett, amelyben bizalmas információkat rögzített. A napló állítólag eltűnt.

Konkrét bizonyíték azonban soha nem került nyilvánosságra, amely alátámasztaná a politikai gyilkosság teóriáját.

Öngyilkosság vagy véletlen túladagolás?

Az sem kizárt, hogy nem szándékos öngyilkosság történt, hanem egy tragikus baleset. Monroe ismerten gyógyszerfüggő volt, és több orvos is kezelték különböző szerekkel. A barbiturátok kombinációja kiszámíthatatlan hatású lehetett.

Barátai és munkatársai megosztottak voltak. Egyesek szerint mentálisan instabil időszakot élt meg. Mások azt állították, hogy új tervei voltak, filmről tárgyalt, és nem mutatta jelét annak, hogy végzetes döntésre készülne.

Az ellentmondó tanúvallomások csak tovább erősítették a bizonytalanságot.

Újravizsgálatok és dokumentumok

Az ügyet évtizedekkel később is újra elővették. 1982-ben a Los Angeles-i kerületi ügyészség felülvizsgálta az aktákat, de nem talált elegendő bizonyítékot arra, hogy megváltoztassa a hivatalos megállapítást.

Az FBI által nyilvánosságra hozott iratok sem tartalmaztak olyan információt, amely egyértelműen gyilkosságra utalna. Ugyanakkor a dokumentumok megerősítették, hogy a hatóságok figyelemmel kísérték Monroe kapcsolatait.

Ez elegendő volt ahhoz, hogy a közvélemény ne tekintse lezártnak az ügyet.

Miért él tovább a rejtély?

Marilyn Monroe több volt, mint filmsztár. Ő volt a hollywoodi aranykor ikonja, a női szexualitás és sebezhetőség egyszerre csillogó és tragikus szimbóluma.

Az ilyen figurák halála ritkán marad pusztán orvosi tény. Amikor hírnév, politika, hatalom és személyes tragédia találkozik, a történet könnyen legendává válik.

A hivatalos álláspont ma is változatlan: valószínű öngyilkosság.

De a kérdés tovább él.

Valóban egy magányos döntés zárta le Marilyn Monroe életét?
Egy véletlen gyógyszerkombináció okozta a tragédiát?
Vagy a hollywoodi és politikai elit árnyékában több történt annál, mint amit az akták mutatnak?

Biztos válasz talán már sosem lesz.
De éppen ez teszi Marilyn Monroe halálát a filmtörténet egyik legkitartóbb, máig vitatott rejtélyévé.